Vannak dolgok, amiket nem tudunk megváltoztatni. Erről van egy szép listám is, amire most a repülőjáratok menetrendje is felkerült. No nem baj, az élet megy tovább, nem is akárhogyan, nekünk egy kis NY-i vakációval.
Hogyan telik 3 kint ragadt kalandor egy napja? Nos nem unalmasan, először is ott van a szálláskeresés, ami megadja a napjaink alaphangulatát. Állítólag NY a lehetőségek városa, ezzel nem is tudok ellenkezni, hiszen lehetőségünk van minden nap más szobában aludni. Közeleg a hétvége, megtelnek a hotelek, hostelek ( csöveseknek metro alagutak), és elfogynak a last minute szállások. Ennek következtében sehol sem tudtak nekünk 4-5 éjszakára helyet biztosítani, ezért költöztünk, költöztünk és költöztünk. A konferencia alatt egy elég színvonalas (bár sajátos arculattal rendelkező) sokcsillagos hotelben laktunk, már majdnem komoly üzletembereknek érezhettük magunkat. Aztán jött a vulkán, és szétpöfékelte a hazautat. Emberek jöttek és mentek, és volt egy kis átrendeződés, és a hotel 2 újabb szobáját is megismerhettük. Sajnos minden csoda 3 napig tart (na jó esetünkben 6 napig), és valami olcsóbb szállás után kellett néznünk. Szaladtunk néhány kört a környéken, gugliztunk egy kicsit, és növeltük a telefontársaságok bevételét, de meglett az eredmény. A Central Park közvetlen környékére tettük át a székhelyünket egy barátságos hostel 4 ágyas szobájába. Aztán jött a hír, hogy költözni kell majd, mert csak 1-2 napra van szabad szoba. Szerencsére sikerült helyben maradni, és a komfortos, saját fürdős szobánkat egy 10 ágyas tömegszállás váltotta fel. Egy jó kis horrorfilmhez hasonlóan nem csak a környezet változott, hanem a létszám is. Egy embert elhagytunk ( bár van a történetben némi köztes happy end, mert ő haza tudott utazni). Nem mondom, aggódtunk kicsit, hogy milyen lesz 7 teljesen idegennel megosztani a szobát. Nem is mertünk napközbenre sok értéket a szobában hagyni, bár akadt egy bátor közülünk, aki a laptopját is a szobában hagyta. Igen, ez a bizalom. Azért este meggyorsította a lépteit a folyosónkra érve, érdekelte, hogy mi maradt a gépéből. Nem várt kép fogadott minket. Igazából majdnem minden eltűnt a szobából (például 6 ágy) de az értékeink maradtak. Ezek szerint csak valamilyen logisztikai folyamat játszódhatott le távollétünkben. Így ismételten családias hangulatban töltöttük az estét. Ma újra költöztünk, sajnos a tömegszállásra tömeg érkezett, ellenben kaptunk egy újabb private room-ot, ahol elvben már végig maradhatunk. Micsoda könnyebbség, vége van a folyamatos 12-kor ki- 14-kor becsekkolásnak, így végre délelőttre is szervezhetünk programot. Az élet apró örömei!
Persze a napok itt a tengeren túlon se csak délelőttökből állnak, ezért a költözéseket követően rendszerint felfedező útra indultunk. Szerdán The Bronx felé vettük az irányt, és ellátogattunk a Botanikus kertbe. Gyönyörű volt az idő, és távol voltunk a város zajától. NY most is meglepetéssel készült, a tengeren túli járatra szóló jeggyel rendelkezők ingyen látogathatták a parkot. Igazán kedves gesztus. Biztosan minden évszakban szép a kert, e így tavasszal egészen lélekmelengető. Gyönyörű virágok, és lehetetlenül zöld fű mindenhol. Miközben kicsit tétován nézegettük a térképet, egy önként jelentkező idegenvezetőnk is akadt, egy lengyel származású úriember személyében. Mint később megtudtuk, rendszeres látogatója a helynek. Nem csak a legszebb helyeket mutatta meg nekünk, de aranyos történetekkel is szórakoztaott minket, sőt saját élményen felbuzdulva még kerítésen átugrálásra is buzdított minket. Az idegenvezetést örömmel fogadtuk, de valahogy ez a - szikláról a kiálló vasak között átugrani egy kb. 4 méteres kerítést- mission nem nyerte el a tetszésünket. Mondjuk lehet, hogy kísérőnk számára a második útközben elfogyasztott sör (természetesen papírzacskóból, ahogy ezt itt illik, mert a rendőrök mindent látnak) kicsit torzította a valóságot. Erről később is meggyőződhettünk, amikor is egy kb. 6 sávos úton mindenfajta lámpajelzést, autó méretet és gyorsaságot figyelmen kívül hagyva igyekezett átkelni. Senki nem ijedjen meg, nem következnek véres részletek, sikerült neki, és ami még meglepőbb, mi is élve átjutottunk a Mekihez.
Ugyan a cipőtalpunk kopott kicsit, de a napsütéses idő, a természet szépsége és a friss levegő hatására sikerült feltöltődnünk.
.jpg)
Utolsó kommentek